Tengertánc

Juhuhuuuu!

Apamat rendesen megihlette a kiruccanasom ide a messzi eszakra, mar tobbszor betamadott egy-egy rovidebb versikevel (emailen!!! ami  nagy szo ugyebar az o koraban, hihi)
Es most egy igazi remekmuvet alkotott, amit engedelyevel le is kozlok!!!

Ime.

Koszonom, Faterka, ez a kedvencem lett rogton!!! :)

Tengertánc

(Egy profi táncos útinaplójából)

Milán fiamnak.

Hajózunk Helsinki felé,

szél fúj, megborzongok belé,

sálam nyakamra tekerem,

lófrálok a fedélzeten.

Hajónk és az idő halad,

Stockholm rég mögöttünk maradt,

hiába vizslatja a szem,

nem jelzi már egy lámpa sem.

Arcomon itt-ott némi festék,

rám mázolták a táncos esték

meg a latinos éjszakák –

beszívom a tenger szagát.

Megállok a hajótaton,

magamnak én vagyok laton:

csikicsukis ide-odám,

kis kabinom, mely most szobám.

Ízesedik pár pillanat:

elmajszolok egy finn halat;

filézett, sült, ahogy dukál –

s közben hajónk nagyot dudál.

Szemem kószál a tengeren,

látom, ámde nem ismerem,

mélyen elzárva titkai,

a kulcsokat nem adja ki.

Hagyom is hát a mélyeket,

tapintom vádlim, térdemet:

jön a fellépés, bírni kell,

fontos a műsor, a siker.

Fut hajónk, futnak a habok,

két part között, sehol vagyok;

olykor megborzongok belé:

siklunk – immár Stockholm felé…

2010. 09. 29.                                                                      Apu