2010. szeptember 25., szombat

1 hónapja fedélzeten

Üdv minden Blogolvasónak!!!

Ha jól emlékszem, ma egy hónapja léptem feldélzetre, augusztus 25-én.
Természetesen nem tűnik egy hónapnak, olyan 3 hétnek mondanám.

Arra gondoltam, hogy ebből az alkalomból írok egy összefoglaló értékelést.

Ha egy mondatban mindent összevetek: nagyon jól döntöttem, hogy belevágtam ebbe a kalandba, és jól érzem magam.
Természetesen árnyalt a kép, nézzük részletekben.

Ami mindenképp pozitív, hogy sikerült a Nagy Terv: kipróbáltam a "profi táncművész" életmódot, megtanultam 4 műsornyi anyagot, komolyabb sérülés nélkül megúsztam a felkészülést is és az előadásokat is. Necces volt, mert a tanulás sokkal nehezebben ment, mint gondoltam, annak ellenére, hogy a koreográfiákban sok-sok elem ismerős volt a társastánc miatt, de végül most már minden koreográfiát megfelelően tudok.
Így most már azt is tudom, amit eddig csak sejtettem az iq-harcos fejemmel, hogy minden másnap eltáncolni ugyanazt a műsort nem olyan nagy mulatság ám, sőt. A táncművész kifejezés nem is helyes e miatt, sokkal inkább a tánciparos a megfelelő... Érdekes, hogy a kollégák nagyon unják a munkát. (Valaki már a próba legeslegelső napján azt mondta nekem, hogy ő már várja a december 28-át, amikor hazajön!!! És láttam rajta, hogy nem viccel...)
Most már lassan külön alapozó tánctréningeket kell majd tartani magunknak a szinten tartás miatt, mert ugyebár a koreográfiákban rengeteg alap mozdulatot nem táncolunk vagy csak egyik irányba, ami miatt visszafejlődik az ember, ha nem tréningezünk. Mostanában szoktam nyújtani is minden délután-este a szobámban kb 20 percet, mert az egyoldalú terheléstől az izmaim is rövidülnek.
Ja viszont az emelésektől jól megerősödtem, eleinte nagyon nem mentek, de most már persze minden OK.
A koreográfiák alapvetően jók, és a zenék is, mindössze egy-két kivételtől eltekintve.
A viszonylag kevés számú páros táncokban (3 db a kb 20-ból) partnereimen érzem, hogy nem szívesen táncolnak velem, ezt nem értem hogy miért van, még nem hoztam szóba, de nem hiszem, hogy csak illúzió. Általában véve nem vagyok kedvelt a magyar csapatban, ez valószínűleg a már korábban meséltek miatt van: kilógok a csapatból a korom miatt, a fél-amatőrségem miatt, a hibázásaim miatt, ja persze az érdeklődési körünk is más, illetve nem nagyon van közös témánk. De ennek ellenére úgy érzem, hogy lehetnének toleránsabbak, de úgy látszik fiatalok hozzá vagy mi :)
Mondjuk én mindig mindenhonnan kilógok és általában nem vagyok egy "társalgó" személy, de ez itt ugye az összezártság miatt fokozott gondot okoz.
Úgyhogy inkább kényszerűségből az olaszokkal barátkozom, ők korban is közelebb állnak hozzám.
Na de egyedül is jól elvagyok, szó se róla, biciklizek majdnem minden nap, várost nézek, stb, de kicsit magányosnak érzem magam. Persze ha volna egy csinos menyecske, egész más volna a helyzet :) de nincs :(
De a barátaim nagyon hiányoznak, ezúton puszilok mindenkit!!!!

Külön puszi a Besito családnak: Renómanónak Erának Cilinek Salinak Mészáros Máténak az Ex-Botafogonak: Favinak+Jucusnak Vargha Máténak+Monyónak Pistinek Sacinak Zsófinak és a Csepeli vámpíroknak Gézának(szakadj már le a WoW-ról az áldóját!) Robinak+Csillának Zolinak+Karolinnak Gabesznek+Krisztának Olinak ééés Rékának éééés Grétának ha valakit kihagytam ezer bocs!!!! (egyszer az egyik salsás ismerősömet megkérdeztem hány testvére van, és azt válaszolta, hogy "Nyolc. Ja nem csak hét" szóval előfordul az ilyesmi, hihi)
És ezúton csókolom a családomat, külön köszi Kristófnak a viráglocsolásért!!! (Él még a virágom, hékás???)


Na visszatérve az értékelésre ez az árnyoldala a dolognak, és az a helyzet, hogy úgy érzem, hogy nem fogom bánni, ha hazamegyek, bár ez nem újdonság, mert nekem általában a mindenhol jó, de a legjobb otthon feelingem van...


Amit mindenképpen megtanultam itt, hogy ezentúl jobban fogom értékelni a barátaimat mert itt nem nagyon vannak :)


Na mi van még... 
Hát a hajó. A hajó az persze fantasztikus, teljesen lenyűgöző és mindenkinek ajánlom, hogy próbálja ki milyen egy 3000 fős hajón utazni!!! már korábban is akartam egy tengerjáró hajóra menni a földközi-tengeren, ás sejtettem, hogy tetszeni fog, és tényleg tetszik :)
Leginkább az tetszik benne, hogy elképesztően hatalmas, egy város a tenger közepén, és az idő 95%-ban nem is érzed hogy mozog, nemhogy azt, hogy hullámzik a víz! Eddig komolyabb viharunk csak 1x volt, 30 nap alatt ez szerintem jó arány, bár azt mondják most jön a viharos évszak...
Szállásom OK, bár ha engem is leküldtek volna a "barlangba", mint ahogy a magyar lányokkal tették, akkor nagyon morcos volnék, mert ott lenn nincs ablaka a kabinnak, nagyon nyomasztó lehet...

Na gyorsan felmegyek fotózok egyet a fedélzetről, mert mindjárt kikötünk Stockholmban és ilyen fotóm még nemvan...

Addig is pusszer!!!!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése