Mátraszentimre 2008-2009, 2. rész: Kirándulás Ágasvárra

Másnap délelőtt egy kiadós reggeli után elindultunk Ágasvár felé: kocsival elmentünk Mátrszentlászlóig, és onnan egy 10km-es túrát tettünk, 500m szintkülönbséggel.


Nagyon szép napsütéses időnk volt...

Egy ideig egy patak mellett vezetett az utunk...

Megálltunk inni egyet (Robi)

Csilla,

Oli nem volt szomjas...

Mi hoztunk magunkkal "homeopátiás Becherovkát"...

Hogy ez mi?

Még előző este kürült a becherovkás üveg, és most teát töltöttünk bele (történetesen borsmenta teát, így passzolt az ízvilág).

Így, mivel a higítás kb 1000-szeres lett, ezért illik rá a "homeopátiás" jelző :)

Ági is meghúzta...

Megérkeztünk egy ősi üveghutához. Ha rákattintasz, még el is lehet olvasni, hogy mi is az az üveghuta!

Hát ez az üveghuta!

A patakmederben csodás jégcsapok alakultak ki a -5/-10 fokos hidegben...

Csilla is szeret fotózni, de a térképolvasásban is jeleskedik...

Befagyott sündisznók...

F6 (Fodor Gábor) , és a kedvese, Andi...

Kitartóan metelenünk...

Elöl Oli kaján vigyorral, hátul Robi integet, úgy látszik, szeretne médiasztár lenni.

És sikerült neki!

Megérkeztünk az ágasvári túristaházhoz, ahol egy fantasztikus babgulyás levessel vendégeltek meg minket. Ez a cica pedig éppen melegszik a napsütésben...

A leves után továbbindultunk, fel Ágasvárra!

F6 elfáradt...

Még mindig fáradt...

Ezt az egészen hihetetlen színvilágú fotó az ágasvári csúcs közelében készült, a gratulációkat Áginak címezzétek...

Jól megérdemelt vacsi Szentlászlón, a Vöröskő étteremben.

De mondhatom, hogy tisztességesen megküzdöttünk érte!

No nem a túrára gondolok, mert az be volt tervezve.

De arra nem számítottunk, hogy a gondosan leadott asztalfoglalásunk ellenére nem lesz hely az étteremben, ráadásul a foglalásról pincérek közül senki sem fog tudni! (A telefonszám stimmelt, azt leellenőriztem, mert már magamban kezdtem kételkedni a végén).

Az is furcsa volt, hogy amikor citrommal kértem az ásványvizet, elfelejtettek citromot hozni.

Az meg végképp, hogy amikor másodszori kérésemre végre kihozták a citromkarikát, és beledobtuk a vízbe, abból hirtelen tömény hagymaszag és hagymaíz áradt: minden bizonnyal a hagymaszeletelő késsel vágtak nekünk egy szeletet a citromból...

De ezzel még nem volt vége a meglepetéseknek!

Robi tárkonyos vadmalacragulevest rendelt, amiről 5 perc után derült ki, hogy elfogyott.

Főételként Bélszínrendelést adott le, a pincér pár perc után közölte, hogy sajnos az sincs már. És végül, amikor leadott egy uborkasaláta rendelést, a pincér hozott is egy tányérban - savanyú uborkát, mivelhogy az uborkasalátának is a végére jártak a torkos vendégek...

Én csak nevettem az egészen :)

Egészen addig, míg több, mint másfél óra(!) után fel nem szólítottam a pincért, hogy bizony már igen rég óta várunk a főételre!

Végül, nagynehezen, kihozták - nekem és Áginak túrógombócot, ami igen finom volt...

Mondtam is Robinak, hogy még szerencse, hogy ő nem rendelt túrógombócot, mert ki tudja, mi lett volna, ha ő is megrendeli???

Így viszont megkaptam a túrógombócot, és öröm az ürömben, hogy nagyon finom volt, és a többiek sem panaszkodtak az ételek minőségére....

Egyvalami miatt megérte a 1,5-2 órás várakozás: egyszer csak leült mellénk Laár András, akit én nagyon tisztelek a L'art pur L'art társulat miatt.

Sikerült is lencsevégre kapnunk őt, lásd alább!

A nap végén aztán egy Cash'n'Guns társasjátékkal koronáztuk meg a napot...

Ez egy rövid, vicces társasjáték, melyben mindenki egy-egy gengsztert alakít, kivéve a "beépített rendőrt". A gengeszterek egy sikeres bankrablás után éppen osztozkodni akarnak a zsákmányon, de persze egy-két lövés is eldördülhet. Aki talpon marad (vagy azért mert nem is céloztak rá, vagy azért, mert üres volt a tár, de legfőképpen azért, mert nem vette fel a nyúlcípőt a fegyverek láttán, hanem talpon maradt), az osztoztkodik a pénzből. Akinek a játék végén (8 rablás/osztozkodás után) a legtöbb pénze van, az nyert. Igen ám, de egyvalaki közölük a titkosügynök! A titkosügynök minden alkalommal, amikor ő is talpon marad a lövöldözések után, leadhat egy telefont a rendőrségre (szintén titkosan), és, ha 3x sikerül leadni a drótot, akkor a rendőrök lecsapnak a bandára, és a beépített rendőr nyer! Kivéve, ha időközben szegény titkosügynököt rommá lövik a gyanút fogott gengszterek...

Szóval ez egy nagyon vicces és hangulatos, alapvetően a blöffölésre és pszichológiára építő játék, de sajnos én rendkívül gyenge vagyok benne: nem tudok blöffölni...

Na egyelőre ennyi, majd még folytatom, a másnapi síeléssel, szilveszteri tűzijátékozással, az újévi kirándulással, és a hazautazás napján elkövetett szánkózással! De most már lassan le kéne feküdni, mert holnap munka :(

Több, mint két hétig voltam szabin, de úgy elrepült... Na sebaj, úgyis megyünk Ágival január végén telelni még egy kicsit, de ezúttal kettesben...

BÚÉK Mindenkinek!