Tegnapelőtt még Robiék csepeli házában jött össze a csapat, ahol is a nap fő attrakciója Robi saját készítésű székelykáposztája volt, amit a 95 éves Nagymamával együtt költöttünk el, lásd az alábbi fotókat!
Robinak meg még egyszer gratulálok a székelykáposztához, de legközelebb jobb volna, ha a só helyett nem cukrot használna a főzéshez :)
Az ide tartozó fényképet lásd fent!
De aztán szerencsére Zoltán hirtelen túl erőssé vált (már 3 mitológiai hőst is birtokolt, és 5 kell a győzelemhez), így Olival meg tudtunk egyezni a békekötésben. Viszont Tamás a görögökkel teljesen váratlanul szintén betámadott Zoltánhoz, ami annyira meglepett minket (Olit meg engem), hogy nem akartuk már Zoltánt porig alázni, ezért Oli be sem támadott, én meg kivonultam. Persze utólag már látom, hogy ez rossz döntés volt, helyette inkább földdel kellett volna egyenlővé tenni a karthágóiakat (Zoli), és besózni a földjüket! Mert így aztán Zoli megint megerősödött, Oli is, olyannyira, hogy aztán Oli lett a közellenség, mert rámászott Tamás üresen hagyott hátországára.
És így tovább, és így tovább: később Tamás nyerte meg majdnem a surranópályán, de őt meg én akadályoztam meg, bár most már látom, hogy másokra kellett volna hagyni a piszkos munkát, hiszen nekem nem volt vesztenivalóm: Tamás nyeri vagy más? Mindegy, ha az a más nem én vagyok!
De a játékot ismét nagyon élveztem, mondhatni, hogy ez most a kedvenc játékom!
Csók és puszi: Milán
u.i.: még egy fotót közlök a tegnapi reggeliről, ez nagyon tetszik!
Ági Apu: "Húú, szeretem a tükörtojást"
Tomi: "Úgy szétvágom ezt a tükörtojást, hogy mindenkinekjusson!"
Ági: "Hú de légies vagyok! És gyors is!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése