Andreas-nak hívják a projekt főnökét, ott lakik Larnakához közel egy faluban, és nagyon unatkozhat, mert évente három ilyen bulit is szervez (vagy nagyon sok pénzt nyúl le belőle, bár elvileg nonprofit a móka).
Namármost Andreas egyik nap az szintén ciprusi haverjával az étteremben elkezdtek egymás arcát összekenni vajas-krémes tortaszeletekkel, amibe aztán én is beszálltam: Andreas kapott tőlem egy tortásmaflást. Másnap persze megjött a válasz: alig láttam ki a tortakrém mögül. Ez bosszút kívánt, ráadásul segítségem is érkezett a máltai srácok személyében (Matthew és Marlon voltak, akik szántszándékkal keresték a bajt) .
Odamentem a tortáspulthoz, levágtam egy szeletet, hogy ezt felviszem a szobámba, nehogy tortahiány miatt hiúsoljon meg az ellencsapás.
Éppen odajött a két haramia.
- That will be not enough! - mondta Marlon, megfogta az egész tortát tányérostul, és elrohant vele a belső terembe, ahol majd este a záróbankett megtartatik. Szerencsére már üres volt az étterem, és pincérek sem mutatkoztak, így nem akadályozta senki a tolvajlásban.
A tortánt aztén a belső étteremben elrejtette egy használaton kívüli tálaló acélbura alá.
Én aztán tervet is kovácsoltam: egy tokaji szamorodnit adok át neki ajándékba máltaiak és a magyarok nevében, és amíg beszélek, Marlon mögésettenkedik, és betortázza.
Na most erre végülis nem volt szükség, mert a záróbankett alatt a máltaiak behívták Andreast táncolni középre, és Marlon szimplán ráborította az egész tortát!
Persze az egész szőnyeg telistele lett tortadarabokkal, félórán keresztül súroltuk a melegentartóedényben talált melegvízbe beáztatott abroszokkal, hogy ne legyen botrány, de úgy érzem, megérte :)
Éljen a retro burleszk parádé! Olvastam, hogy Freddie Mercurie is hasonló tortás bulikat tartott, de ott egyszerűen beledobálták egymást a hatalmas tortákba. Csak nehogy a főnök ezt megtudja :))
VálaszTörlés