Utolsó nap Tamerán

Ma szombat van, 2022 november 12. Ez az utolsó teljes napom a Tamera közösségben... Egy kis összefoglaló...

A legfontosabb élményem az, hogy nagyon gyógyítónak érzem egy olyan közösségben élni, ahol figyelmet fordítanak az érzelmi munkára. Nekünk például ötször is volt olyan programunk (12 nap alatt) ahol az emberek a nyilvánosság (mármint a mi kb 35 emberünk) előtt beszélhettek a bennük lévő érzésekről-gondolatokról (egy- egy ilyen alkalom kb egy órás volt, tehát távolrólsem mindenki került sorra). Egyszer én is felszólaltam, amikor kifejeztem hogy nem érzem magam biztonságban a megosztó körben mivel nincsenek érzelmi biztonságra törekvő szabályok (pl a hibáztatás kerülése). 

Olvastam valahol, hogy az (érzelmi) sérüléseinket kapcsolatokon keresztül szerezzük, tehát gyógyulni is kapcsolatokon keresztül tudunk a legjobban. Most itt ez valóságos lehetőségnek tűnik, de nekem több időre lenne szükségem, kb 2-4 honapra...

Már többször is éltem közösségben (pl Besito ház, Silja Serenade hajó), de ez az érzelmi munka sajnos hiányzott, most visszatekintve így látom.

A csoport összetartozása szempontjából remeknek bizonyult hogy minden munkanap kb 3 órát együtt dolgoztunk, nekem is több szorosabb ismeretségem keletkezett ezekben a munkákban.

Az alvás eleinte nehezen ment, részben a hideg miatt, részben mert nem szoktam sokágyas hálóban aludni, de most már belejöttem (fulhallgatóval, ha horkol valaki)...

Azt vettem észre, hogy gyakran van olyan élményem, hogy "kicsi" vagyok és rajtam kívül mindenki "nagy", amikor nincs önbizalmam egy adott szociális helyzetben, akár egy kötetlen beszélgetés is lehet ilyen. 

Egy mérgező gondolati program is előjött, illetve kicsit mögé láttam: a tipikus "nem vagyok elég jó". Sokszor szoktam ezt gondolni/érezni magamról, és hiába tudom, hogy márpedig sokmindenben jó vagyok... Itt Tamerán beugrott egy emlék amikor mondják nekem, hogy Milán, te lehetnél annyival jobb is! (Ha pl szorgalmasabb lennél) 

Lehet, hogy ez van a mérgező "nem vagyok elég jó" gondolat mögött?