Költözés + új színpaddddd

Na átköltöztünk viszonylag komolyabb megrázkódtatások nélkül...

A költözéssel járó csomagolás és a Serenade-népséggel folytatott búcsúzkodás miatt teljesen olyan hangulatba  kerültem, hogy már vége a szerződésnek. És tulajdonképpen már tényleg vége van, 11 nap van hátra.
Most "bőröndben élek", ilyen "rövid" időre nincs kedvem kipakolni a bőröndömet...

A csapatnak azonban csak a kisebb része, 3 ember - Lívia, Cintia és én - utazik haza, a többiek maradnak egy következő szerződésre, amit én nem mertem/akartam bevállalni, és úgy gondolom, hogy jól tettem, mert szegényeknek most az előadások mellett napi 8 órában tanulni kell az új koreográfiát, és már most kivannak.
Ugyanis a kabinunkat olyan gondosan választották ki, hogy pont a zenekar fölé kerüljön a következő szinten, így hajnal 3-ig, amíg a zenekar játszik, esélytelen elaludni. Mondjuk szerintem egyébként sem tudnának, mert az utóbbi 2 hónapban senki nem aludt el hajnal 3 előtt...

Ezért most azt találták ki, hogy a reggel nyolc órai kezdés helyett 11h30-kor kezdenek, és a hiányzó időt az éjszakai előadás után(!) hajnal egytől háromig pótolják be... Hááááááááááát.....

Ja igen, a költözés ugyan simán ment, ellenben az új színpad... Hát az nagyon nagy gondot okozott az első előadásokon, mert kör alakú, és a közönség körben ül kb mint egy cirkuszban, és fogggalmunk nincs néha, hogy merre van az előre!!!

Ez a fotó elég jól mutatja... A "kijáratok" alapján próbálunk tájékozódni, de hát azok is tök egyformák...
Most már kezdem megszokni, de tegnap volt olyan hogy egy ugrás+fordulás után csak harmadszorra tudtam megtalálni a helyes irányt :)

Az öltözőnk kritikán aluli, kb 4 nm, középen egy bazi nagy oszloppal, fény nincs, sminkeléshez nincs elég tükör, a légkondi miatt jég hideg és fúj a szél(!), brrrr szörnyű.
És tartogattak  még egy nagy meglepetést a számomra, ami csak az előadás alatt derült ki :)

Az öltöző mellett van egy  konyhaszerűség, ahol poharakat mosnak, ilyesmi.
tegnap a Michael Buble szám előtt bementem a konyhába, hogy bevizezzem a cipőm talpát csúszás ellen.
Kint van egy gomb, amit meg kell nyomni, és oldalra csúszva kinyílik az ajtó...
Már ment a szám, a lányok táncolnak, de nekem még volt kb 50 másodpercem. Bementem, ittam, jönnék ki, de az ajtó közben bezárult mögöttem, és nem tudtam kinyitni, ugyanis nem volt rajta kilincs!!!

Kétségbeesetten elkezdtem keresni valami nyitógombot, találtam is az ajtó bal oldalán, de hamarosan kiderült, hogy a termosztát az. Ajjaj. OK, alatta is volt valami, a képen is látszik, de az sem használt. Be voltam zárva mint Luke Skywalker a Halálcsillag szemétzúzójában. :) És hallom ám, hogy immár kb 10 másodperc múlva színpadon kéne lennem!!!
Végső kétségbeesésemben elkezdtem csapkodni az ajtót és kiabálni, hogy "Segítség, engedjetek ki!!!" :)
És óriási mázlimra Amedeo Amantino, az olasz akrobata srác meghallotta kívülről és kinyitotta az ajtót....
Kirohantam mint egy őrült, és pont az utolsó pillanatban értem a színpadra!!!

Hihetetlen volt. Ráadásul ugye első előadás az új helyen, újra itt van a koreográfus az új műsor miatt, itt van a producer a költözés miatt, szép belépő lett volna ha nélkülem megy le a szám én meg benn tombolok bezárva a konyhába :D :D :D

Utóbb kiderült, hogy az ajtó felső félfájában van egy fotocellás érzékelő... Megbuktam az intelligencia teszten :)