Eszter

Erikával kedden ismét elmentünk Lily Garces salsa órájára, ahol Joel, Erika venezuelai hódolója (rajta van iwiw-en, ez is megér egy misét, ugyanis 2006 akármikor regisztrált, és azóta nem lépett be :) rögtön lekérte a kezemről.

Óra után Erika felvetette nekem, hogy menjünk le Szilvupléba. Mi van??? Nem akarsz esetleg aludni? Nem. OK, végülis most van a szülinapom, vagy mi!

Furfangos eszemmel továbbgondoltam: hátha Joel is kapható egy kis salsára, felkeltem az érdeklődését őt egy átlátszó kérdéssel.

Azonban Joel az óra végén magától odajött hozzánk, hogy Erikát meg akarja hívni a tánccsoportjába, mert kevés a lány (!) Elég átlátszó, de elnéztük neki :)

Én übereltem: nem tudsz egy partyhelyet, ahol ilyenkor lehet salsázni? De, a szilvuplé! Jöttök? Jövünk!

OK!

Ekkor mondtam Erának, hogy látod, én összehozlak Joellel, de ha sikerült, akkor te is összehozol engem valakivel!

Oki! Mondta ő a felelőtlenek nyugalmával :) Akkor még nem is sejtette, hogy milyen hamar teljesíti az ígéretét :)

Na, már csak egy kocsi kellett, hogy ne kelljen gyalog mennünk, és itt kezdődik az én történetem.

Elkiáltottam magam, hogy van-e valaki aki kocsival megy Szilvupléba?

Egy lány jelentkezett lelkesen. Oki.

Szia. Eszter. Milán. Szia.

Elindultunk kifelé.

- Te Milán, te nem a Horváth Feri bácsi fia vagy?
- !!?!?! De! Honnan tudod?
- Együtt táboroztunk 13 évvel ezelőtt.
- ???

Elkezdtem gondolkodni, és lassan beugrott a kép egy kis kerek szemüveges, visszahúzódó stílusú, tanárnénikedvence tízéves kislányról (én akkor 17-18 voltam). Azonban az azóta eltelt tizenhárom év alatt Eszter felnőtt, és mondhatom, csak előnyére változott...

Megérkeztünk a Szilvupléba, és Eszterrel kettesben maradtunk. Szerencsére Erika sem a petrezselymet árulta, hanem Joellel érezte jól magát, de ezt majd elmeséli Ő :)

Táncoltunk, ittunk, beszélgettünk, és szimpatikusak voltunk egymásnak.
Én úgy éreztem, hogy tetszem neki, pedig, esküszöm, szánalmasan nézhettem ki, borotválatlanul, kócos hajjal, szemüvegben, kék kockás ingben.

Nem mondom, hogy értem, mert nem értem.

Mindenesetre egyre közelebb kerültünk egymáshoz, míg éjfél környékén csókban forrtunk össze :)

Mondtam neki, hogy ilyen kellemes születésnapi ajándékot még nem kaptam :)

Így egész fél kettőig ott maradtunk, amikor is hazamentünk, én Budára, ő Erdőkertesre, mert ott lakik :(

Szóval Era igen hamar betartotta az ígéretét, köszi, @ka!

Hajnal háromkor még írtam neki egy jóéjtsms-t amire rögtön válaszolt, íme:

"Hello jószagú. Finom napot holnapra, ma éjszakára pedig kalandos álmokat. Pusza"

Ugyanis még a Szilvupléban bevallotta, hogy jó az illatom :)

Mondtam már, hogy nem értem?

Milcsi, a szülinapos
u.i.: Ja, persze szerelmi bánata van, de hát hogy is szokta mondani Era? Rutineljárás? :)