2010. szeptember 25., szombat

1 hónapja fedélzeten

Üdv minden Blogolvasónak!!!

Ha jól emlékszem, ma egy hónapja léptem feldélzetre, augusztus 25-én.
Természetesen nem tűnik egy hónapnak, olyan 3 hétnek mondanám.

Arra gondoltam, hogy ebből az alkalomból írok egy összefoglaló értékelést.

Ha egy mondatban mindent összevetek: nagyon jól döntöttem, hogy belevágtam ebbe a kalandba, és jól érzem magam.
Természetesen árnyalt a kép, nézzük részletekben.

Ami mindenképp pozitív, hogy sikerült a Nagy Terv: kipróbáltam a "profi táncművész" életmódot, megtanultam 4 műsornyi anyagot, komolyabb sérülés nélkül megúsztam a felkészülést is és az előadásokat is. Necces volt, mert a tanulás sokkal nehezebben ment, mint gondoltam, annak ellenére, hogy a koreográfiákban sok-sok elem ismerős volt a társastánc miatt, de végül most már minden koreográfiát megfelelően tudok.
Így most már azt is tudom, amit eddig csak sejtettem az iq-harcos fejemmel, hogy minden másnap eltáncolni ugyanazt a műsort nem olyan nagy mulatság ám, sőt. A táncművész kifejezés nem is helyes e miatt, sokkal inkább a tánciparos a megfelelő... Érdekes, hogy a kollégák nagyon unják a munkát. (Valaki már a próba legeslegelső napján azt mondta nekem, hogy ő már várja a december 28-át, amikor hazajön!!! És láttam rajta, hogy nem viccel...)
Most már lassan külön alapozó tánctréningeket kell majd tartani magunknak a szinten tartás miatt, mert ugyebár a koreográfiákban rengeteg alap mozdulatot nem táncolunk vagy csak egyik irányba, ami miatt visszafejlődik az ember, ha nem tréningezünk. Mostanában szoktam nyújtani is minden délután-este a szobámban kb 20 percet, mert az egyoldalú terheléstől az izmaim is rövidülnek.
Ja viszont az emelésektől jól megerősödtem, eleinte nagyon nem mentek, de most már persze minden OK.
A koreográfiák alapvetően jók, és a zenék is, mindössze egy-két kivételtől eltekintve.
A viszonylag kevés számú páros táncokban (3 db a kb 20-ból) partnereimen érzem, hogy nem szívesen táncolnak velem, ezt nem értem hogy miért van, még nem hoztam szóba, de nem hiszem, hogy csak illúzió. Általában véve nem vagyok kedvelt a magyar csapatban, ez valószínűleg a már korábban meséltek miatt van: kilógok a csapatból a korom miatt, a fél-amatőrségem miatt, a hibázásaim miatt, ja persze az érdeklődési körünk is más, illetve nem nagyon van közös témánk. De ennek ellenére úgy érzem, hogy lehetnének toleránsabbak, de úgy látszik fiatalok hozzá vagy mi :)
Mondjuk én mindig mindenhonnan kilógok és általában nem vagyok egy "társalgó" személy, de ez itt ugye az összezártság miatt fokozott gondot okoz.
Úgyhogy inkább kényszerűségből az olaszokkal barátkozom, ők korban is közelebb állnak hozzám.
Na de egyedül is jól elvagyok, szó se róla, biciklizek majdnem minden nap, várost nézek, stb, de kicsit magányosnak érzem magam. Persze ha volna egy csinos menyecske, egész más volna a helyzet :) de nincs :(
De a barátaim nagyon hiányoznak, ezúton puszilok mindenkit!!!!

Külön puszi a Besito családnak: Renómanónak Erának Cilinek Salinak Mészáros Máténak az Ex-Botafogonak: Favinak+Jucusnak Vargha Máténak+Monyónak Pistinek Sacinak Zsófinak és a Csepeli vámpíroknak Gézának(szakadj már le a WoW-ról az áldóját!) Robinak+Csillának Zolinak+Karolinnak Gabesznek+Krisztának Olinak ééés Rékának éééés Grétának ha valakit kihagytam ezer bocs!!!! (egyszer az egyik salsás ismerősömet megkérdeztem hány testvére van, és azt válaszolta, hogy "Nyolc. Ja nem csak hét" szóval előfordul az ilyesmi, hihi)
És ezúton csókolom a családomat, külön köszi Kristófnak a viráglocsolásért!!! (Él még a virágom, hékás???)


Na visszatérve az értékelésre ez az árnyoldala a dolognak, és az a helyzet, hogy úgy érzem, hogy nem fogom bánni, ha hazamegyek, bár ez nem újdonság, mert nekem általában a mindenhol jó, de a legjobb otthon feelingem van...


Amit mindenképpen megtanultam itt, hogy ezentúl jobban fogom értékelni a barátaimat mert itt nem nagyon vannak :)


Na mi van még... 
Hát a hajó. A hajó az persze fantasztikus, teljesen lenyűgöző és mindenkinek ajánlom, hogy próbálja ki milyen egy 3000 fős hajón utazni!!! már korábban is akartam egy tengerjáró hajóra menni a földközi-tengeren, ás sejtettem, hogy tetszeni fog, és tényleg tetszik :)
Leginkább az tetszik benne, hogy elképesztően hatalmas, egy város a tenger közepén, és az idő 95%-ban nem is érzed hogy mozog, nemhogy azt, hogy hullámzik a víz! Eddig komolyabb viharunk csak 1x volt, 30 nap alatt ez szerintem jó arány, bár azt mondják most jön a viharos évszak...
Szállásom OK, bár ha engem is leküldtek volna a "barlangba", mint ahogy a magyar lányokkal tették, akkor nagyon morcos volnék, mert ott lenn nincs ablaka a kabinnak, nagyon nyomasztó lehet...

Na gyorsan felmegyek fotózok egyet a fedélzetről, mert mindjárt kikötünk Stockholmban és ilyen fotóm még nemvan...

Addig is pusszer!!!!

Álom

Tegnap ismét bulit tartottunk a szobámban, olaszok+magyarok együtt. Tényleg aranyos csapat jött össze, itt egy pár fénykép:






Luigi, az operaénekes Pvarottit hallgat :)



Hajnal 5-kor feküdtem :(
Aztán arra ébredtem, hogy egy elég fura álmot láttam, le is írom, mert ritkán szoktam emlékezni az álmaimra:

4-en szerepeltünk egy vetélkedő show műsorban, 2 lány 2 fiú vagy 3 lány 1 fiú(???) a Serenade hajó csapatából. A műsor címe "angyal vagy ördög" vagy valami hasonló volt. A műsor kezdő jelenetében egy koreográfiát táncoltunk, de nagyon fura jelmezekben: 2 ember fának volt öltözve, de olyan színű és anyagú jelmezben, ami tökéletesen megegyezett a háttér színével és anyagával, ezért alig látszódtunk, ki is voltunk bukva hogy hogy lehet ilyen hülyén szervezni a dolgot, most feleslegesen ugrálunk meg erőlködünk. A másik 2 ember más ruhában volt (azt hiszem én is), de arra nem emlékszem.
A következő jelenetben a műsorhoz jelentkező emberkékkel együtt szerepeltünk (mert mi fizetett táncosok vagy mik voltunk): egy nagy fedett "élményfürdő" egyik nagy, kígyó alakú medencéjében fürödtek a fiatalok, fürdőruhában, (tegnap uszodában voltam Helsinkiben és ott is volt persze melegvizes játszómedence, talán innen jött a flash), mi pedig (azt hiszem) ördögjelmezben úszkáltunk el közöttük (ugyebár az egyik műsorunkban itt a hajón ördögjelmezben bohóckodunk), illetve a víz sodort minket. A csajok próbáltak magukhoz csábítani (hüm-hüm :-D ), úgy tűnik, ez volt a műsorban a feladatuk . Ahogy elértem a medence végébe, egyre nőtt a sodrás, mert a medence lejtőssé vált, aztán átalakult csúszdává, de olyan csúszdává, amiben elágazások is voltak, és időről-időre dönteni kellett, hogy merre haladok tovább, persze rendkívül gyorsan, mert elég gyorsan csúsztunk. Az elágazásoknál néha fel volt rajzolva valamilyen nagy szimbólum, vagy szám a bal- és a jobboldali ághoz, és persze rendkívül veszélyes volt, mert ha nem vagyok ügyes, akkor a sodrás miatt fennakadok az elágazás élén, ajjaj...
Na viszonylag ügyesen lavíroztam, emlékszem, hogy a legutolsó elágazásnál a bicikli szimbólumot választottam (sokat biciklizem mostanában, hihi), így aztán mikor megérkeztem a végére, láttam, hogy az én kijáratomnál üldögélő bíró elismerően bólint, és aztán hamar kiderült, hogy én érkeztem elsőként a célba :) (addig nem gyorsasági versenynek tűnt a dolog, de hát egy álomban gyorsan változik a helyzet :)
Ja, és az időmérő bíróm Presser Gábor vagy valami hasonló celeb emberke volt, hihi

Na ezt rakjátok össze :)

A helyes megfejtő plüss Moomint kap ajándékba!

2010. szeptember 23., csütörtök

Tánckapitányságom

Sziasztok ismét

Tánckapitány ügyben: Zoli elvállalja a kapitányságot. Most egy ideje a főnökség telefonhívására várok, tegnap beszéltem a koreográfussal, aki nem nagyon értette, hogy miért akarok lemondani... Elvileg ma felhív a főnök a témában.

Ma ismét voltam Stockholmban, ezúttal Paolával, az olasz artistalánnyal, mindjárt töltök fel képeket! Az óvárosban jártunk, nagyon rendben van ez is! Stockholm nagyon szép és hangulatos város, mindenkinek ajánlom, akinek nincs jobb dolga :)
Ja, kérdeztetek a nőügyekről: sajna nagyon kevés a korombeli vagy fiatalabb nő a hajón, általában idősebb korosztály dolgozik itt. Azért van két csinos menyecske akikkel jóban vagyok, majd meglátjuk mi lesz :)
A vendégek zöme is inkább középkorú, főleg hét közben, ilyenkor kimondottan nyugdíjasklub hangulat van :)
De majd kinézek magamnak egy csinos nagymamit :)

2010. szeptember 21., kedd

Tánckapitányságom

Amint már írtam, én vagyok itt a tánckapitány, ami a csapatvezetői posztot jelenti.
Azonban ez érzékelhető feszültséget okoz itt a csapatban: nem  nagyon örül a többség, hogy én vagyok a tánckapitány, több ok miatt is: már a felkészülés során is kiderült, hogy én tanulok talán a leglassabban a csapatban (számomra rettenet mennyiséget tanultunk be a 2 hét alatt), valamint a többiekhez képest sokat hibáztam/hibázom a koreográfiákban (napi kb 1x, persze ezeket a közönség legtöbbször nem vette/veszi észre, és ez ugye egyre javul). Persze a tánckapitányság lényege nem az, hogy ő táncoljon a legjobban, de a "tekintélyt" jelen esetben komolyan befolyásolja.
Így aztán gondoltam egy nagyot és tegnap este 9 körül összehívtam a csapatot, ahol előadtam, hogy érzem az ellenállást, és tulajdonképpen nem ragaszkodom én annyira ehhez a tánckapitánysághoz, sőt. Eredetileg csak azért kaptam, mert a szervező srác, Attila (Birz) engem már 20 éve ismer, míg a többieket egyáltalán nem, és bennem ezért jobban megbízott.
Úgyhogy ha van valaki, aki szeretné átvenni, nosza, persze jár érte némi extra fizetés is. Van is egy alkalmas srác (tulképpen a "másik" srác, mivel csak ketten vagyunk a 6 lány mellett), Zoli. Adtam nekik 1 nap gondolkodási időt, ma este visszatérünk a témára.

Remélem elvállalja, tényleg szívesen letenném ezt a terhet...

Bicajjal Stockholmban

Mostanában minden nap bringázok, de sajna a fényképezőgépet mindig itthon hagyom, de ma végre magammal vittem. Úgy volt, hogy kettesben megyek az egyik csinos recepciósnővel, de végül eső miatt lemondta :(
Pedig nem is esett akkor már...
ajjaj... :)

Na mindenesetre egyedül is nekivágtam, íme a képek!

Nekivágtam a belváros felé, út közben egy szökőkút állta utamat:



Megérkeztem a tengerpartra, egy híd vezetett a szigetre, rajta szép szobrok:


A hídról fotózva "balra":

"hátra":

"jobbra":


Sőt kiszúrtam egy magyar zászlót is az egyik házon!!!! Mi lehet ez???


Na majd később kiderül...

Átmentem a hídon, a túlparton csodaszép park, háttérben kikötő:


Közelebbről:


Még közelebbről:




Másik hajó:




Áh de ezek olyan pirinyó hajók, fel sem szállnék rájuk :)


Ugyancsak a szigeten találtam egy "mesemúzeumot"!



Nem viccelnek, itt még babakocsiparkoló is van :)







Szobor a parkban:




Könyv a kezében:



Google fordítóval :)

"å nangilima ja jonatan ja jag ser ljuset"

"A nangilima igen Jonatan igen látom a fényt"

hmm... Mi lehet a nangilima?

Megtaláltam:


Jonatan egy híres svéd mese egyik főszereplője.
Na majd megveszem, legalább lesz mit olvasnom :)

Tovább a parkban:


Na gyerünk vissza a magyar zászlóhoz:


A lépcsőház elég puccos:



És kiderült!
Lefüleltem a nagykövetet :)




Biciklizek a tengerpart mentén, korrekt épületek, tisztaság, sehol egy szemét, forgalom alig, állítólag mindenki tömegközlekedik vagy biciklizik...



Persze bicikliút mindenütt:



Az öböl túlpartján szintén gyönyörű épületek, ez pl egy hotel:



Állj! Hiba csúszott a mátrixba!



Ez mi????




Vazzeg! Megtaláltam Svédország egyetlen hajléktalanját!!!
De aztán rövid gondolkodás után rájöttem, hogy csakis a stockholmi turisztikai hivatal egyik fizetett alkalmazottjáról lehet szó, aki elő fotótémaként szolgál az idelátogató magyarok számára...


Mindenütt csodaszép házak:



Hmm, egy érdekes tábla:



fika lunch?
hihi

Aztán már jöttem hazafelé, mert megéheztem :)
Igaz, az "itthoni" kaját már őszintén megmondva kicsit unom, ezért tegnap is a helsinki tengerparton ettem egy adag sült apróhalat, nagyon fincsi volt, de mivel minden minimum 2x annyiba kerül, mint itthon, ezért most inkább visszajöttem ebédelni.

Na az utolsó kép:
az egyik park bejáratánál ez fogadott:



Öööö. Bár csak pesten is muszáj lenne ilyen táblákat kitenni a közparkok bejáratához!

Csók: Milán

2010. szeptember 19., vasárnap

Az MS Silja Serenade komphajó utasai

Sziasztok ismét!

Mostanában ritkábban írok, ennek oka, hogy az ún szürke hétköznapokat éljük itt a hajón.
Lassan 4 hete vagyunk fedélzeten, már mindenki teljesen otthonosan mozog. Az utasok jönnek-mennek, cserélődnek minden egyes nap, délután 15h30-tól van a beszállás, 17h-kor indul a hajó és másnap reggel "ottani idő" szerint 9h50-kor köt ki a hajó a túlparton. Bennem már régen megfogalmazódott a kérdés, hogy vajon kik is azok, akik az utazásnak ezt a meglehetősen romantikus módját választják?
Elvileg persze azok, akik kocsival szeretnének utazni, mert kocsival ugyanez az út 2000km volna, így sokkal gyorsabb és kényelmesebb. Azonban mellettük sokan vannak, akik kirándulásként választják a hajót, hiszen tényleg nagyon szép az út, és a hajó egy komplett szálloda éttermekkel, wellness részleggel, discoval, és egy kiváló táncos műsorral :)
Persze mellettük ott vannak a külföldi turisták is, köztük rengeteg távol-keleti.
És végül, de nem utolsósorban vannak, akik kimondottan az alkohol miatt érkeznek. Álljon itt egy friss kép ehhez, a mi folyosónkon találtunk egy nyitott ajtót egyik este, és valakinél volt egy fotómasina is :)


Emberünk még azelőtt bealudt, hogy be tudta volna csukni a kabin ajtaját :)

2010. szeptember 18., szombat

Bioritmus

Itt a hajón teljesen felborult a bioritmusom/unk, gzakorlatilag minden nap fenn vagzok/vagzunk kb hajnal 3-ig.
Az OK, hogy a műsor 0h30-ig tart, utána pakolás sminklemosás stb 1h30 de utána sem tutunk aludni, vagy kajálás van, vagy megnézzük a korábbi műsorról készült videofelvételt, vagy buli, mint ma is.
Aztán hipp-hopp itt a 4h, mint pl most.
Ha meg "rendesen" lefekszem 1h30-kor, akkor meg nem tudok elaludni, mint pl tegnap is ez történt...

Mit csináljak???

mert így persze nagyon rossz, mert egész nap álmos vagyok, nem vagyok kipihent, stb...

Na megyek is gyorsan feküdni, viszlát!